Jubileumi koncerthez jubileumi próbák / SzegPisti

2009. november 12., csütörtök

Kicsit elhanyagoltuk mostanság a naplóírást. Annyi minden történt, hogy le sem tudnám írni. Most, hogy készülünk a jubileumi koncertre, mindenképpen fontosnak tartottam, hogy megosszam veletek a próbák hangulatát. Kicsit olyan ez, mint visszamenni az időben 10 évet és egy másik helyen, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazt a dalt játszani. Ilyen érzések vannak bennünk és sok-sok öröm, amiért ennyi idő után is úgy tud hozzáállni mindenki a közös munkához, ahogy annak idején tette. Az újabb zenekari tagok, mint Toca (bár ő lassan már őskövület lesz a Szegben... :D) és Karesz, aki Attis helyére érkezett idén januárban legalább annyira élvezik ezt az egészet, mint mi gitáros Karesszel, akik már annak idején is benne voltunk. Közös a cél, közös az érdek és ez hallatszik a végeredményen. Peti újra behozta a próbaterembe a Biohazardtól licenszelt ultratukó hangját, Zsoltiból is kijött az állat, mi pedig nyomjuk rendületlenül az olyan témákat, mint a Gezbee Nights, az Electric bull, a Big Pig Joy. Mindezek mellett az új dalok is rettenetesen sütnek és akár metal, akár rock, erre a feelingre csak ez a 7 ember képes, senki más. Jozsó sajnos a munkája miatt csak a koncert napjára érkezik, de mivel változott akkorát a világ 10 év alatt, hogy kb. 2000 km távolságból is tudunk próbálni, így egyáltalán nem félünk attól, hogy bármi probléma lenne. A teljes felkészülést szeptember elején kezdtük, az első dolog az volt, hogy Karesz kinyitott egy sört és megitta. Majd még egyet, majd még egyet. :D:D Ezután elővette legjobb formáját és türelmes pedagógusként megtanított kb 12 dalt basszusgitáros Karesznek. Közben Toca már agyalt a régi dalok énektémáinak felosztásán, és megvalósíthatatlan látványelemeken, illetve színpadi fellépőruhákon. Ez utóbbi kettőt sajnos anyagi háttér hiányában el kellett vetnünk, hiszen az űrhajós ruha, amit megálmodott egy darabja került volna annyiba, mint mindannyiunk éves fizetése. Persze a forgó dobszínpad és a liftes emelők is el lettek vetve, de ez nem pénzhiány, hanem helyhiány miatt történt így. Érdekes, hogy az Új Vigadóba több embert (szolgáltatót) hívtunk el, és mindenki Omega koncert-szintű szolgáltatást akart nyújtani.. :D Ez nem baj, öröm, ha ilyen hízelgő dolgot néznek ki belőlünk, de értse már meg mindenki: az Új Vigadó nem a Népstadion... :D A DVD-felvételt jó előre elterveztük, jött is egyből pár ajánlat, amelyekből a legolcsóbbat elfogadtuk... :D Nah, vajon miért azt? :D Aztán november elején, amikor már unalmunkban üldögéltünk, hogy nincs mit tenni, minden kész a bulira, jól le is mondta a videós csapat az egészet. Na vazzeee... Szép. Így bízzunk meg ismeretlenekben. Aztán mentő ötletként eszembe jutott, hogy ha már a PixelFilmből kivált Rusvai Roland (korábban két Szeg klip vágója) saját céget alapítva igen kedvező áron nyújtja az élő koncert sokkamerás felvételét, megkeressük. Nekünk úgysem tud ellenállni. Így is lett. Tehát DVD-felvétel megoldva, hangfelvétel megoldva, mostmár "csak"' a próbák és a promóció foglal le bennünket. Aki olvassa soraimat, adja tovább a koncert időpontját és helyszínét mindenkinek, akit ismer. Ez az zenekar annyi munkát fektetett az utóbbi 10 évbe, hogy mindenképpen megérdemli a teltházat, legalább egy koncert erejéig... :D 2009. DECEMBER 5. - DEBRECEN, ÚJ VIGADÓ SZEG, NECK SPRAIN Szélső Érték, Chrome RT, The Ministers

Stúdiónapló 3-4-5. - Gitár, ének, keverés, mastering (Pisti)

2008. november 09.,

Most, hogy befejeztük az új lemez elkészítését, és már lassan megjelenik, a szemfülesebbek pedig már hallhattak is néhány dalt az anyagról, elérkezett az idő, hogy befejezzük a Stúdiónaplót. Legutóbbi Attis bejegyzés óta nem volt időnk a lemezfelvételek miatt a folyamatos frissítés, de ezt most pótoljuk. Attis fergeteges basszus-feljátszása után elérkezett a pillanat, hogy Karesz vegye uralmába a stúdiót, azaz pusztító gitárhangzásával mindenkit az őrületbe kergessen a röpke másfél hét alatt, amíg játszik. Immáron a szokásos szombat reggel következett: Méhes Jancsi, Karesz és én reggel 8-kor a stúdióban építjük a gitárcuccot, mikrofonozás stb. Szerencsére megérkezett az a mikrofon is, amellyel az előző Szeg lemez gitárfelvételei készültek, így minden adott volt a tökéletes munkához. A szokásos lépések után a korábban sokszor említett "vegyük fel a gitár dögét", az "alattomosan döngölő mélyeket" felkiáltással kezdődött el a megfelelő room-mikrofonon kiválasztása és a helyszínkeresés. Jancsi rövid gondolkodás után megtalálta a helyet, ami a felvétel szempontjából tökéletes lett, azonban Máté és Ati következő másfél hetét és eltorzult fejét látva nekik nem annyira kedvezett, hogy a feljátszó helyiség nyitott ajtaja elé került térmikrofon miatt Máté gyakorlatilag kikészült a hangerőtől... :D Na dehát ilyen ez a rock-szakma... Nem a csendről szól, mint ahogy a SZEG zenéje sem... :D Karesz feljátszotta a kíséretek, alapokat, majd mehetett pihenni, ugyanis a díszítések és szólisztikus részek (már ha lehet ilyenről beszélni a mi esetünkben) az ének után követekezett. Toca nagyjából másfél hónapig énekelt kisebb-nagyobb megszakításokkal, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy itt kapott a legtöbb szerepet két zenei rendezőnk Ati és Máté, hiszen baltával, fejszével és láncfűrésszel álltak neki az énektémáknak és a szövegeknek, hogy egy olyan anyag születhessen, ami még bennünket is meglepett és nem is hittük volna, hogy erre képesek vagyunk. Azt hiszem Toca sem gondolta volna, hogy ki tudják belőle hozni ezt a teljesítményt. Október elejére aztán egy szép pénteki nappal befejezőleg minden felvétel elkészült, így Pisti hozzá kezdett az editáláshoz, majd János csatlakozásával a keveréshez. Ekkor jött a hír a gyártótól, hogy október 27-én le kell adnunk a mestert, ha az idén még lemezt szeretnénk. :( Gyors helyzetelemzés után küldtük a választ: OK. Összekapva magunkat és minden energiánkat a lehető legjobb eredmény elérésébe fektetve majd' egy hét alatt elkészültünk a végleges mix-szel és masterrel. Nem mondom, hogy nem lehetett volna még dolgozni rajta, de megmutatva a többieknek (zenekar, zenei rendezőink, egy-két vájtfülű friend), mindenkinek tetszett a végeredmény, így nem volt más hátra, mint befejezni, elengedni a gyermeket, hadd élje saját életét... :D A végére pedig egy hatalmas köszönettel fejezném be, álljon itt azoknak a neve, akik nélkül ez a felvétel nem jött volna létre: Méhes János, Nagy Attila, Szabó Máté, Bodnár Csaba. Köszi Nektek!

Stúdiónapló 2. - A legfontosabb. A basszusgitár felvétel.

2008. augusztus 01., péntek

Szombat délelőtt kezdődött az egész, amikor Méhes Jancsival, és Pistivel kimentünk, hogy király basszusgitár soundot csináljunk, mert ha nem jól szól a hangszer, akkor hiába játszom úgy, mint egy isten, mindenki csak fikázni fog, amit nagyon nehezen viselek, és hajlamos vagyok verekedésbe bonyolódni a fikázóval, aztán megint mehetek a sittre, oda meg nem akarok még egyszer. Az a szerencse, hogy Méhes Jancsi igen kiváló szakember, ráadásul nagyszerűen tudnak Pistivel együttműködni, úgyhogy az én feladatom annyiban merült ki, hogy áttoltam a cuccot a feljátszó szobába,  és bedugtam a konnektorba, utána nyugodtan ülhettem a piros kanapén, és dohányozhattam, ami nagyon káros az egészségre, és büdös is leszek tőle, de most éppen nem vagyok leszokva, úgyhogy ezeken a problémákon egyszerűen túllépek. A beállítás-mikrofonozás-próbálgatás viszonylag gyorsan megvolt, részben Pistiék ügyességének, részben pedig a cucc zseniális összeválogatásának eredményeképpen, mely utóbbi az én, és csakis az én elévülhetetlen érdemem, úgyhogy ügyes vagyok. Állati jól szól. Sose szólt ilyen jól. Hétfőn aztán Atival, aki rokkgitáros, és a Lights Go Outban játszik, elkezdtük a konkrét felvételeket. Pistivel szöges (Szeges he-he) ellentétben én kevés gyakorlással, rengeteg homállyal, és másnaposan mentem stúdiózni, mert úgy gondoltam, hogy ez igazi rokker cselekedet, másrészt ugye az önbizalmam az egekben jár, emiatt tudtam, hogy úgyis megoldok minden feladatot, ami elém tornyosul. Persze, hogy a nagy nap reggelén fostam, mint a guminyúl, és még az is eszembe jutott, hogy talán többet kellett volna gyakorolni, mert most aztán nincs kecmec. A stúdióban (amit nálunk úgy ejtenek, hogy studijó) még időben igyekeztem elrejteni minden tompa tárgyat, mert Ati elég nagydarab, és ha sokat bénázok, biztos fejbe ver valamivel, én meg összevérezek mindent, attól meg Pisti kiborul, mert utálja a rendetlenséget, és akkor kiabálni fog velem, az meg nem jó, úgyhogy meg kellett akadályozni. Szerencsére a vérezésre nem került sor, mert Egyrészt Ati nagyon béketűrő, és kedves ember, akit ráadásul lekenyereztem egy csomó gumicukorral, és csokis süteménnyel Másrészt nem is vagyok béna, csak lusta disznó Harmadrészt ha kergetnek, gyorsan futok, és nehéz utolérni. Kedden már ott volt Máté is, ami azért jó, mert így volt ott egy dobos is, aki segített egy csomó ritmikai megfejtésben. Ráadásul Máté szemrebbenés nélkül elküld a véresbe, ha valamit pontatlanul, vagy rosszul játszom, és nem veszem észre. Úgyhogy így hárman (plusz a gumicukrok, és a csokis sütik, meg sörök) viszonylag gyorsan, és sok röhögéssel dolgoztunk. Később megjelent Karesz is, ami azért jó, mert végül is ő a gitáros a zenekarban, és legalább meghallgatta, hogy mire fog gitározni, és tetszett is neki, csak az volt a baja, hogy mire megjött, már csak egy sör maradt, mert a többit megittam. Aztán tegnap kiment Pisti is, és meghallgatta, amit felvettünk. Ettől nagyon izgultam, mert Pisti rettenetesen maximalista, és ha nem tetszik neki, amit játszottam, akkor szemrebbenés nélkül elölről kezdetné velem az egészet, ami jó móka, csak fárasztó. Úgyhogy rendet csináltunk, kidobtam a sörösdobozokat, kiöntöttem a vizet a légkondi vödréből, és egy fél csomag csokis perecet is hagytam a keverő mellett, mert tudom, hogy azt szereti. Aztán hívott Pisti, és nagyon megdicsért, hogy ügyes vagyok, nagyon jó lett a felvétel. Ennek nagyon megörültem, úgyhogy tegnap rettenetesen berúgtam birspálinkától, és sörtől, úgyhogy most megint másnapos vagyok, és így mehetek ki a stúdióba takarítani, meg elpakolni, hogy Karesz tudjon gitározni. Kiegészítés Pistitől: Hiába! Az SM57 minden idők legjobb hangszermikrofonja. :D Szombaton és vasárnap gitárbeállás, majd Károly a jövő hét folyamán feljátsza súlyos riffjeit két példányban, majd a hetet pénteken, a Kotta Fesztiválon ünnepeljük, ahova ismét meghívták a zenekart. Az alábbiakban néhány fotó a basszusfelvételekről, jövő héten pedig jövünk a gitárokkal. Addig is ROCK!

Stúdiónapló 1. - Dobfelvételek

2008. július 18., péntek

Üdvözlet mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa. Ahogy megígértük, folyamatos infoáradattal szolgálunk a 3. Szeg nagylemez felvételeivel kapcsolatban. Kezdésnek itt egy kép a stúdió/próbahely obejktumról... :D Jah, nem olyan csillogó-villogó, mint ami eszébe jut az embernek a stúdió szó hallatán, de a mienk, szeretjük, itt érezzük jól magunkat, itt tudunk nyugodtan dolgozni... :D Nem beszélve arról, hogy itt nincs óra (direkt nem vettünk), hogy ne is lássuk az idő múlását és ez ne gátoljon bennünket abban, hogy gördülékenyen menjen a munka. Nos... Július 12-én, szombaton a Hegyaljás koncert utáni napon délelőtt 10 órakor elkezdtük a Szeg harmadik nagylemezének felvételeit. A dobfelvételek egy kisebb takarítással, rendezkedéssel, bőr csere-berével és hangolással indultak. Segítségünkre volt Szabó Máté (Lights Go Out, Cadaveres), aki egyben a lemez dobproduceri munkálatait is ellátja. Szükség van a külső fülre és Máté valóban dél-amerikai feelingjére, hiszen a banánevés és a forróságban szarrá izzadás szeretete mellett a ritmusérzéke és meglátásai sem rosszak... Sőőt.. :D Miután az új bőrök a helyükre kerültek, hangolás megtörtént (sponsored by Tama Tension Watch, Thank you!) megérkezett Méhes János barátunk (aki mindig segít, bármi is történjen!) és Bodnár Csaba barátunk, így megnyugodva, hogy a teremben minden ötödik négyzeméterre jut egy hangmérnök szakember, rengeteg tapasztalattal, elkezdhetjük a mikrofonozást. Ebbe a részletbe nem megyek bele... sokáig tartott, kipróbáltunk sok mindent és végül sikerült olyanná varázsolni a dobsound-ot, amilyet szerettünk volna. Konkrét, velős, vastag, ami egy ilyen metálos, kemény zenénél nem éppen elhanyagolható szempont. Egészen vasárnap estig finomítottunk a beállításokon, természetesen a lábdob és a pergő okozta a legtöbb fejtörést, de csak sikerült... :D Amikor már kellőképpen jórahallgattuk a dobokat, mindenki kötelező pihenőre ment. Hétfőn este (július 14.) az utolsó simítások után 3 dalt ütöttem fel... Mindegyik feelingesre és legfőképpen pontosan olyanra sikerült, ahogy azt kitaláltam. Kedden este folytatás, kint egész nap eső, szar hangulat mindenkinél, ez nem is lett az én napom... Két dal felment, de erősen gondolkodás a cserében... :) Szerdán aztán minden újra jól haladt (kisütött a nap is, meg kiürítettük a klímás vödröt, Jancsi szerint az volt a baj kedden, hogy a vödör tele volt vízzel... :D), 3 dal felment, így mind a 8 felütve. Itt még voltak kételyeim, három dal cseréje esélyes volt, ami csütörtökön este meg is történt, tökéletesre csiszolva a nyolc új dal minden dobsávját. Elfáradtam, rájöttem (és persze ezt Máté végig hangoztatta), hogy rohadt nehezek ezek a dalok, hiába akartam egyszerű dolgokat játszani. A végeredmény magáért beszél, amit majd mindeki eldönt a megjelenő lemezen meghallgatva. Most egy kis pihi és dobeditálás, hogy július 26-27-én belőjjük a basszusgitár és a gitársoundot és elkezdődhessen a hangszerek felvétele. Addig itt van néhány fotó a dobfelvételekről, hamarosan újra jelentkezünk. Jah, és senki ne feledje: július 23, 17 óra: Campus Fesztivál, Friss Rádió színpad!! Rock!

Hamarosan indul a StúdióNapló! (by Pisti)

2008. július 07., hétfő

Kedves Napló! Mivel Attis már régóta nem írt beléd semmit, mert biztosan megbántottad valamivel, ezért most kapsz egy újabb esélyt, hogy a naplónk lehess! Hamarosan elkezdjük ide vésni a harmadik nagylemezünk stúdiómunkálatai során történő eseményeket, fotókkal illusztrálva. Reméljük visszanyerjük bizalmad és ezután is kedves naplónk leszel, és kedves rajongóink, barátaink szívesen olvasnak majd... :D